2012. j�nius 9.

Egyházközségi nap

45 évvel ezelőtt, 1967 júniusában templomunk építése már javában folyt. Ezen a napon elődeink munkájára, lendületére és lelkesedésére emlékeztünk, és számba vettük a közelmúlt eseményeit. Ahogyan Ágoston atya mondta, ma elsősorban a lelki építkezésre van lehetőségünk. Térben terjeszkedni ugyan nem tudunk, viszont számos közösség működik a templomunkban, egymást követik a különféle imaórák, összejövetelek. Hetente többször is van szentségimádás, mondhatjuk, hogy ki-be tesszük az Oltáriszentséget.
Egyházközségünk Képviselőtestületének elnöke vezette be a délutánt, majd Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó! című versét hallgattuk meg.

Megnéztük azt a filmet, ami 1967-ben, templomunk építésekor készült. A film jeleneteit húsz évvel később Pál atya kísérte magyarázó szavaival. Többen voltak, ma is idejáró hívek, akik saját kezükkel, verejtékükkel építették e templomot. Megnézve e filmet az ember más szívvel, érzésekkel ül e falak között. Felnézve a plafonra, ahová két kezükkel emelték fel a nehéz gerendákat. A falakat, amelyet téglánként húztak fel az ég felé. Jó volt átérezni az összetartó szeretetet, munkát asszonyok, férfiak és gyerekek között. Püspökünk imával, látogatásaival kísérte az építkezés folyamatát.
A közel egy órás felvétel alatt sokmindent megtudhattunk a templomunkról: Pál atya elmondta, hogyan kaphattuk meg a templomépítésre az engedélyt, miként kezdődött a munka, milyen úton-módon sikerült beszerezni az építőanyagokat, hányan és hányan voltak ott nap mint nap, hogy Isten házát építsék. Elmondása alapján a párttitkár megkérdezte: miért van az, hogyha ők társadalmi munkára hívják az embereket, alig jön valaki, de ha a templom építéséről van szó, nyüzsögnek a jelentkezők. Valóban, nem volt egy olyan nap sem, hogy állt volna a munka. Mivel az akkori rendszer három hónapot engedélyezett a templom felépítésére, a hívek minden nap itt voltak, dolgoztak lelkesedésből, Isten iránti szeretetből, mert úgy vágytak rá, hogy Királyerdőben méltó hajlékot építsenek fel a mi Urunknak.
A vetítés után az énekkar ünnepi előadása következett. A délután a kertben folytatódott, kis vendégségel, ír népdallal és zenével.

A gyerekek Pósa Lajos: A kiskakas meg a török császár című verses meséjének feldolgozását nézhették végig, majd a mesejáték szereplői az "Én elmentem a vásárba félpénzzel" kezdetű dalt adtak elő a gyerekekkel közösen, ami elég mókásan sikeredett. A délután végén a rajzpályázat eredményhirdetése következett, valamint a díjak átadása a hívek szavazatai alapján. Este hat órakor az esti szentmisével zárult az összejövetel.

Köszönjük mindazoknak, akik jelen voltak, azoknak, akik segítettek a szervezésben, közös gondolkodásban, tervezésben, köszönjük a sok-sok munkát, felkészülést, köszönjük, hogy széppé tették ezt a délutánt!

« Vissza «